A gimbal koncepciója a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor egy Francis Westley nevű angol feltalált egy „gimbalt”, egy három gömbből álló labdát, amely szabadon foroghat bármely irányba. Ezt a kialakítást azonban nem alkalmazták széles körben, mert drága volt a gyártása, és a gömbök közötti súrlódás miatt a mozgás kevésbé sima volt.
Csak a 20. század elején rukkolt elő egy amerikai feltaláló egy új konstrukcióval, amely négy kerékből állt, mindegyikben a kerék síkjára merőleges kis kerékkel, így az egész eszköz bármilyen irányba elmozdulhat. Ez a kialakítás „Omni Wheel” néven ismert, és az univerzális kerék egyik elődje.
Az 1950-es években Harry Wickham, a NASA mérnöke feltalált egy még jobb kardánkereket, amely három tárcsából állt, mindegyikben egy sor kis kerék volt, amelyek lehetővé tették az egész eszköz bármilyen irányba mozgását. Ez a dizájn „Wickham Wheel” néven vált ismertté, és ez a modern gimbal alapja.
A Wickham-kerék művészete
Az ipar és a robotika mellett a gimbalokat egyes művészek kreatív munkára is használják. Például Ai Weiwei performanszművész gimbalt használt művészeti installációiban. „Vanuatu gimbal” című alkotása egy öt méter átmérőjű óriási gimbal, amelyen a közönség szabadon mozoghat.
Feladás időpontja: 2023.11.27